Állítólag francia politikai vezetők, akik premier előtt látták Andrzej Wajda Danton című filmjét, megdöbbentek annak cinizmusától. A kellemetlen érzést részint a Ká-Európában¹ jól ismert koncepciós kirakatperek motívumának a történetbe emelése okozta, amely egyben aztán annak a közismert értelmezési megközelítésnek is megágyazott, hogy a film tulajdonképpen a lengyel Szolidaritás mozgalomról szól, jellegzetesen egy másik történelmi korszakról szóló elbeszélésbe oltva. Maximilien Robespierre (Wojciech Pszoniak) és Camille Desmoulin (Patrice Chéreau) Rögtön e bejegyzés elején menjünk is végig ezen a kérdéskörön: közép-európai szemmel, negyven feletti filmnézőként természetesen nem lehet nem észrevenni néhány apró, vagy nem is annyira apró mozzanatot, amely elősegíti e fentebb említett értelmezés lehetőségét. Ahogyan a kenyérért sorban álló egyik-másik hangoskodó embernek később ellenőrzik a papírjait, ahogyan a sajtószabadság mellett érvelő pamfletben Moszkvát említik, ahogyan az old
Történelmi filmek a 20. századból, de nem csak a 20. századról