Régi (és nem annyira régi) kosztümös filmek

Megmondom őszintén, noha kimagasló színészi képességeivel nagyjából harminc éve tisztában vagyok, azt nem gondoltan volna, hogy valaha is egy Russell Crowe által rendezett filmet fogok bármilyen aspektusban pozitív példaként emlegetni.  Márpedig minél többet gondolkozom a 2014-es The Water Diviner című filmen (kivételesen a magyar cím is dicsérendő: Akihez beszél a föld , aminek poetikussága illik a történet jellegéhez), annál több mindenre kell hogy azt mondjam, nagyon okosan lett megoldva.  A történet 1919-ben játszódik, négy évvel az ANZAC erők (a brit gyarmatbirodalom ausztrál és új-zélandi seregei) Gallipoli-nál zajló katasztrofális partraszállasi kísérlete után. Joshua Connor (Russell Crowe), egy ausztrál farmer, három fiát vesztette el, s miután felesége életösztönén is felülkerekedik a feldolgozatlan gyász, a férfi, immáron egyedül maradva a világban, úgy dönt hazaviszi gyermekei földi maradványait a messzi Európából.  A film azonban nem 1919-ben, hanem egy 1915-...

 Miután megnéztem a Becoming Jane című, Jane Austen életéről szóló filmet, napokig nem tudtam mit kezdeni azzal a kettősséggel, hogy bár a felszínen teljesen rendben lévő alkotásról beszélhetünk, nincs semmiféle kirívó butaság, a korszak kellemetlen félreértelmezése, s mégis valami nagyon féleecsúszott benne. Mintha egy  austenizáló progamba betölthetnénk néhány alap törtenetelemet, ami aztán gombnyomásra létrehozná egy austenisített verzióját az elbeszélni kívánt történetnek,  s mindennek az ad diszkrét bájt, hogy ez az elbeszélni kívánt történet magának Jane Austennek az élete. Vagy legalább is annak egy fontos fejezete.  Anne Hathaway mint Jane Austen és James McAvoy mint Tom Leroy Tekintve, hogy egy 2007-es Miramax filmről beszélünk, aminek az akkori felfelé ívelő karrierű Hollywood-kedvenc, Anne Hathaway a főszereplője, eszembe sem jutott, hogy valós eseményeken alapuló történetet nézek, teljesen magától értetődőnek tűnt  végig az egész film során, hogy az...

Ha tetszenek a Régi kosztümös filmek oldalon található bejegyzések, nézz át az Egy olvasó naplója -egy hagyományos irodalmár a digitalis korban blogra is. Az Egy olvasó naplója jelenleg a Pethő Anita szöveguniverzum (legalább is annak magyar nyelvű részének) központi eleme, afféle főhadiszállás, vagy hub. (Az angol nyelvű hivatalos oldalért kattints az Anita Pethő official site- ra.)  Egy olvasó naplója  Az eredetileg 2014-ben útjára indított blog 2018 decembere óta található a mostani címe alatt. A költözése egybeesett egy a valós életbeli költözéssel is. 2018 nyarán hoztam egy fontos döntést arról, hogy elhagyom Budapestet, s ezzel együtt tudatosan megszakítom minden személyes kapcsolatomat a kortárs irodalmi élet szereplőivel. Az előbbi mondatban, mint érzékeltetni is kívántam, a tudatosságon van a hangsúly, hiszem akkorra végképp megundorodtam attól az attitűdtől, hogy a szépirodalmi témákra irányuló tevékenységemet ez a közeg a vélt vagy valós (többségében inkább vélt,...

Ahogyan a Benedict Arnold: A Question of Honor című film magyar címadása, Egy igazi hazafi is akarva-akaratlanul utal rá, ennek a 2003-as tévéfilmnek egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy Aidan Quinn alakítása láttán nehéz elvonatkoztatni Mel Gibsontól és az általa az 1990-es években megformált történelmi karakterektől. A hanghordozás, a gesztusok, az ausztrál színész jellegzetes pimasz fickós attitűdje egy hagyományos kis költségvetésű (2003-ban járunk!) televíziós programban rögtön az ezen írás címében is olvasható ironikus szófordulatot, „szegény ember valakije” juttatja eszünkbe.   A film másik fontos jellemzője, hogy kezdetektől fogva pozitív karakterként, tragikus hősként kívánja Benedict Arnoldot ábrázolni, méghozzá majdhogynem a már említett A hazafih oz képest is sablonosabb Jó és Rossz klasszikus szembeállításán alapuló történetszövéssel, amely rögtön komoly kihívás elé állítja a forgatókönyvírót, tekintve, hogy az általa megalkotandó főhős való életbeli megfele...

Működőképes-e még egy alkotás 2020-as években, amely nem szól másról, minthogy privilegizált helyzetben lévő emberek  jó dolgukban érzelmileg tönkreteszik egymást? Kínál-e mást is azon túl, hogy mai néha túlságosan is praktikus világunktól eltérő tárgyi környezetben, eltérő ruhákat viselve, emelkedett hangnemben beszélnek egymáshoz a karakterek egy melodramatikus végkimenetű történetben?  Madame de Tourvel (Michelle Pfeiffer) és Vicomte de Valmont (John Malkovich) kettőse E tekintetben természetesen a Christopher Hampton által (saját színpadi változatából) adaptált és Stephen Frears által rendezett Veszedelmes viszonyok nak (1988) a maga teljesen fiktív karaktereivel sokkal nehezebb dolga van, mint bármely olyan múltat ábrázoló történetnek, melyben valós történelmi figurák szerepelnek, amely tényt végső érvként, esetleg mentségként még mindig be lehet vetni az adott alkotás védelmében.  Szerencsére azonban a Veszedelmes viszonyok nak nem kell mentséget keresnie, örökérvén...